Kérdezz-Felelek

Tisztelt Cím! Kislányom problémájával kapcsolatban szeretném segítségét kérni. Zoé 2008.12.05-én született, tehát nemsokára 6 éves lesz. 39.héten született, súlya: 3420 g, hossza 49 cm volt. Szülés körülményei a gyerek szempontjából problémamentesek voltak. Egészségesen született, semmi eltérés nem mutatkozott sem ultrahangon, sem más vizsgálaton. Csupán kisebb esztétikai problémája volt un. „bőrköldökkel” született, nekem legalábbis ezt mondták, azóta ez is rendeződött. Lányom középső gyermek egy 11 éves bátyja és egy 3 éves öccse van. Lányom normál időben, 32 hónaposan lett szobatiszta, nagyjából egyidőben nappalra és éjszakára is. Ez kb. egybeesett a kistesó születésével. Székelési problémája egész kiskorától kezdve volt a lányomnak, nem túl súlyos, mivel mindig figyeltünk az étkezésére, és hogy elegendőt igyon. Székelési problémája azonban a szobatisztaság kialakulásával pár hónapra súlyosbodott, többször csak kúppal tudott kakilni, laevolacot huzamosabb ideig kapott. 21 hónapos korától kezdve bölcsődébe járt, könnyen beilleszkedett, imádott járni. Az óvodát 2012. szeptemberében kezdte, tehát majdnem 4 évesen. Ezt nem különösebben szerette, reggelente előfordult, hogy sírdogált, hogy nem akar menni. Borzalmas hisztik azonban nem voltak. Az okát nem tudtam kideríteni, többször beszéltem az óvónőkkel, ők sem találtak a tiltakozására magyarázatot. Véleményük szerint mindenki szerette Zoét. Talán annyi oka lehetett, hogy vegyes csoportba jár, az ő kortársai kevesebben vannak a csoportban, ők is inkább fiúk. Két kislány fog még vele együtt szeptembertől iskolába menni, az egyik visszatartott gyerek, tehát idősebb Zoénál, a másikat úgy jellemezték az óvónők, hogy „magának való”. Talán nem találhatta a helyét, inkább a nagyobb lányokhoz vonzódott, ők pedig nem szívesen játszottak egy kiscsoportossal. A bevizelési problémája az óvodába kerüléssel szinte egyidőben jelentkezett. Óvodaidőben bepisilgetett. Nem ázott el teljesen, de a bugyija határozottan nedves volt. Többször át kellett volna öltöznie, ezt azonban nem mindig tette meg. Az óvónők sem ellenőrizgették. Először büntetéssel próbálkoztunk (pl: nem meséltünk neki esténként, kimosattuk vele a bugyiját) – fel sem merült bennünk, hogy beteg lehet a gyermek, hiszen ezt megelőzően jó 1 évig teljesen szobatiszta volt. Majd jött az, hogyha nem pisil be, akkor kaphat valamit, amire előzőleg már nagyon vágyott. Egyik módszer sem volt sikeres. Többször említettem a problémát a gyerekorvosunknak, aki azonban azt mondta, hogy 5 éves kora előtt ezzel a problémával nem foglalkoznak. Vizeletvizsgálat, vizelettenyésztés történt, ezek negatívak lettek. Valamilyen gyógynövényt szedett a gyerek (tőzegáfonya?), ettől rövid időre javult a helyzet. Újabb konzultáció során a gyerekorvos pszichés zavarra gyanakodott. Zoéval megbeszéltük, hogy próbáljon figyelni a bepisilésre, de nem jelent problémát, ha befolyik, csak utána öltözzön át. Érdekes volt tapasztalnom, hogy az idő elteltével a problémák súlyosbodtak, egyre többször bepisilt, és már otthon is. Általában ez úgy történt, hogy elment pisilni, és utána még befolyt egy kevés a bugyiba is. Figyelni kezdtünk rá, hogy ne ugorjon fel gyorsan a wc-ről. Az oviban nyilván nem figyelt rá senki. Előfordult, hogy sétáltunk és azt mondta a gyerek, hogy „csak folyik”. Ekkor sem volt soha teljes elázás. Mikor elérkezett a téli szünet, meglepődve tapasztaltam, hogy a problémák otthon megszűntek. Aztán szünet után az oviban kis idő múlva kezdődött minden elölről. „Megszoktam”,hogyha megyek érte az oviba, át kell öltöztetni. Bár néha letagadta, hogy pisis lenne. A nyári szünetben ismét megszűntek a bepisilések teljes mértékben. Aztán ősszel megint kezdődött elölről, de arra vártam, hogy 5 éves legyen a gyerek és végre valaki foglalkozzon a problémánkkal. A zalaegerszegi Mentálhigiénés Központba a gyerekpszichiátriára 2014. februárjára kaptunk időpontot, itt a pszichés zavart kizárta a gyermekpszichológus. Utána végre kaptunk egy beutalót vérvizsgálatra és hasi ultrahangra. A vérvizsgálat negatív lett. Az ultrahangon pyelectasia igazolódott, (j: 10×17 mm, b:10x12mm), valamint a léphilusban egy 7 mm-es és 9 mm-es kis járulékos lép észlelhető. Egyéb eltérés nem volt. Ekkor a gyerekorvos Ditropant írt fel a gyereknek, amitől lényegesen enyhültek, de meg nem szűntek a bepisilések. A vesemedence tágulat az ultrahangos orvos é s a gyerekorvos véleménye szerint is kismértékű, egyéb vizsgálatot nem láttak szükségesnek. Mire a vizsgálatok megtörténtek ismét nyári szünet következett, a problémák Ditropan nélkül is megszűntek. Idén ősszel azonban ismét tarthatatlan lett a helyzet, Zoé napjában többször bepisilt, nem öltözött át. Ismét segítséget kértem a gyerekorvosunktól, aki a zalaegerszegi gyermek nephrológiára utalta a kislányt. Itt a Doktornő osztályos felvételt javasolt az organikus ok kizárására. Tehát itt tartunk most, 2014. december 8-ára jegyezték elő Zoét. A bepisilések ritkultak (megpróbál minden nap kakilni), igyekszik betartani a nephrológus szakorvos utasításait (nagy terpeszben pisiljen), de általában az oviban most is bepisil minden nap, otthon ritkábban. Éjszakai bevizelése nincs. Szeretném megkérdezni, hogy Önök sem látnak más megoldást a gyerek problémájának kezelésére, mint a kórházi felvételt? A lányom problémájára megoldást szeretnénk találni, de ha nem muszáj, a kórházi bennfekvést szeretnénk elkerülni. Zoé egyébként jókedvű, kiegyensúlyozott gyereknek tűnik. Barátságos, nyitott. Az átlagnál talán akaratosabb, de kezelhető. Értelmi képességei rendben vannak, mozgása koordinált, ügyes. Családi életünk rendben van, anyagi körülményeink megfelelőek. Segítségüket előre is köszönöm! Tisztelettel: Peténé Szanati Rita

Peténé Szanati Rita

Tisztelt Doktor Úr! Kislányom 9 éves. Mostanában egyre többször előfordul, hogy becseppen a bugyiba a pisi. Amikor megkérdeztem, hogy miért történik ez, akkor azt mondta, hogy tartogatja a pisit. (jót játszik vagy éppen a tanulást nem meri megszakítani ezzel, mert fél, hogy dühös leszek rá). A teszt kitöltése után derült ki számomra, hogy a kakiját is visszatartja időnként. Elsőként megkértem, hogy minden 2. órában menjen ki pisilni, és igyon eleget. Kérdésem, hogy jelentkezzünk már most tréningre, vagy várjak, hogy ez hoz -e megoldást? Segítségét előre is köszönöm!

Tisza Gabriella

Tisztelt Doktor Úr! 3,2 éves kisfiam esetében több mint fél éve küzdünk sikertelenül a szobatisztaságra szoktatással. Kezdetben szólt, ha érezte, hogy pisilnie kell, bár a vizeletét akkor sem bírta sokáig tartani és kisebb-nagyobb vizeletszennyeződés a köztes időben is előfordult. A székletürítés szabályozása aránylag gyorsan kialakult és azóta is csak ritkán fordult elő „baleset”. A vizeletürítéssel kapcsolatban viszont továbbra is problémáink vannak. Nyár végén egy tartósabb megfázás miatt időlegesen visszaadtuk rá a pelenkát, majd ezt követően már csak ritkán szólt a vizelési inger jelentkezésekor, de általában már akkor is késő volt. (A betegséget követően készült laboratóriumi vizeletvizsgálat is, melynek eredménye negatív lett.) Ezt követően próbáltuk időnként kb. 1-1,5 óránként kérdezgetni és bilire ültetni, de még így is nagyon gyakran előfordult, hogy bepisilt, vagy enyhén nedves lett az alsóneműje. Ami miatt különösen aggódom, hogy nem üríti ki a hólyagját, mivel nagyon gyakran előfordul, hogy csak kevés vizelet távozik a bilibe (mondván, hogy nem kell több), majd pár percre rá bepisil. Sokszor szakaszos a pisilése, főleg állva ürítésnél észrevehetően erőlködik és hasprést használ, de előfordul az is, hogy huzamosabb ideig tartja a vizeletét, majd hirtelen topogni kezd és már nem ér oda a bilihez, vagy wc-hez. A gyermekorvosnak jelezve aggodalmamat először várakozásra próbált bírni – mondván hogy talán még nem elég érett a kicsi idegrendszere a szobatisztasághoz – végül addig könyörögtem, míg nagy nehezen beutalták őt a területileg illetékes nephrológiai szakrendelésre. Ott leadtuk az általuk kért vizelési naplót, majd ultrahang és labor vizsgálatokat végeztek. Utóbbi eredménye negatív lett, de az ultrahang vizsgálat során a bal vesében 19×14 mm-es pyelectasiát találtak, valamint kb. 170 ml vizelet ürítését követően több, mint 17 ml residuum maradt. A vizeletürítési naplót áttekintve a doktornő szerint máskor feltételezhetően nagyobb százalékban is marad vizelet a hólyagban, ami nem éppen biztató jelenség, de tekintettel a kicsi életkorára nem tehetünk semmit. Gyógyszeres kezelést sem javasolt, mert szerinte többet ártanánk neki, mindössze annyit javasolt, hogy várjunk még fél évet- egy évet, vagy többet és talán változik a helyzet… A legnagyobb baj az, hogy már az általa nagyon kedvelt óvodában is jelezték, hogy szinte óránként kell alsóneműt cserélni a kicsinél (amellett, hogy ott általában szól a vizelési inger jelentkezésekor) és emiatt célszerűbb lenne kivennünk őt az óvodából. Mivel a honlapon elolvastam a legfontosabb tudnivalókat a vizelési tréning programmal kapcsolatban, tisztában vagyok azzal, hogy ehhez a 3 éves kisfiam még túl kicsi, de a kérdésem az lenne, hogy valóban nem tehetünk mást ilyen esetben, mint tétlenül várakozunk? Sajnos minden nap ugyanazzal a problémával szembesülünk, miközben csekély javulás sem tapasztalható, nem beszélve arról, hogy komoly pszichés problémát okoz nekünk, hogy mi lesz a kisgyermekünkkel, hol helyezzük el őt, ha elbocsátják az óvodából és egyáltalán ez a tétlen várakozás nem okoz-e neki még nagyobb károsodást? (Pszichológusnál egyébként jártunk a kicsivel, de szerinte nem szorongás okozza a problémát, vagy ha mégis, csak kis mértékben járulhat hozzá a bevizeléshez. Ő is csak annyit javasolt hogy várjunk még legalább 4 éves koráig.) Válaszát előre is nagyon köszönöm! Ivett

Salamon Ivett

Tisztelt Doktor Úr! Lányom 8 éves. Az elmúlt egy évben visszatérő húgyúti fertőzése és vizelet inkontinencia problémája volt, amivel a nyáron voltunk a Heim Pál Kórház gyermek urulógiáján. Ott RMCU , UH, Uroflow vizsgálat történt. Az Uroflow kissé elhúzódó vizelést állapított meg, reziduum nélkül. Az RMCU tág hólyagnyakot állapított meg, egyéb probléma nincs. Sajnos baktériumot azóta is folyamatosan találnak a vizeletében, így 2-3 hetente antibiotikumot szed. Jelenleg kb. két hete hagyta abba az antibiotikumot és tünetmentes. Tanácsukat szeretném kérni, hogyan ill. hová lépjünk tovább, mivel a rengeteg antibiotikum szedés miatt ill. a visszatérő panaszok miatt is nagyon aggódunk. Nagyon szépen köszönöm visszajelzésüket előre. Budai Márta

Budai Márta